A művészi kisajátítás bajban van. Gyakorlatáról semmi sem biztos ezen a ponton, csak az, hogy megkezdődött a vita a témáról, és nincs visszafordulás.
Ezt szabadon engedték, miután egy amerikai bíróság megállapította, hogy az általa gyakorolt előirányzatot Andy Warhol Prince-fotó alapján készült 16 műből álló sorozatban nem lesz meg a jogi védelem, amelyet a szerzői törvények alapján más alkotásoknak biztosítanak.
De hogyan történt ez? Kiderült, hogy az eset 2016-ban merült fel, miután Prince a popsztár meghalt, amikor az Alapítvány Andy Warhol felhatalmazott egy magazint arra, hogy a műanyag művész által létrehozott képet felhasználja a zenész életének emlékére.
A probléma akkor merült fel, amikor a fényképész Lynn Goldsmith megállapította, hogy a Warhol által készített kép egy 1981-ben készített fotón alapult, ezért azzal érvelt, hogy a alapítvány Megsértette szerzői jogait a jogdíjak beszedésére.
2019-ben az elsőfokú bíróság megállapította, hogy Goldsmith fényképének felhasználása azon korlátok között van, amelyeket a szerzői jogi törvény tisztességes használatnak nevez.
Ez a méltányos használat meghatározza az irányelveket arra vonatkozóan, hogy egy művész engedély és fizetés nélkül kölcsönözheti-e művét egy másik kreatívtól.
Ezzel ugyanaz a szerzői törvény, amely a művész alkotásait védi, arra törekszik, hogy ne akadályozza más szerzők, művészek és a többi ember azon képességét, hogy mások műveire hivatkozhasson.
Ez azért történik, mert sok kreatív terméknek meg kell idéznie más műveket.
A közelmúltig a hatóságok megállapították, hogy az ilyen típusú előirányzatok megengedettek, mivel az eredeti munka átalakult a folyamat során.
A Goldsmith-ügyben az elsőfokú bíróság megállapította, hogy annak a fekete-fehér fényképnek Warhol színes selyemképernyővé történő átalakításakor Prince képe annyira átalakult, hogy tisztességes használatnak tekinthető.
De a nagy vita, legalábbis a művészeti világban jelenleg zajló vita akkor kezdődött, amikor a fellebbezés úgy döntött, hogy Warhol Goldsmith fényképének felhasználása nem alakult át annyira, hogy tisztességes használatnak lehessen tekinteni.
Az átalakulás fogalma tehát nemcsak az ügyvédeket és a bírákat őrjíti meg, mivel az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága először egy 1993-as ügyben vezette be, hanem a művészeket is.
Ennek az esetnek a hatását valóban nehéz mérni, de ennek kétségtelenül mély hatása lesz, mivel kordában lehet a kreatív világ.
Erre példa lehet, hogy a Sturtevanthez hasonló ismeretterjesztő királynőként ismert karrier egyszerűen nem létezhetett ezekkel az utolsó paraméterekkel.
Legalábbis az a kérdés marad, hogy mi lesz az előirányzattal, és hogy a művészek új helyekre vihetik-e.