A dán absztrakt művészet fő képviselője, Egyébként Kirsten Tove Alfelt A dániai Koppenhágában született 16. szeptember 1910-án.
Hét évvel később szülei különválásának eredményeként Alfelt egy árvaházba érkezett, ahol tizenöt éves koráig élt, és először kapcsolatba lépett a festmény.
Ez a szenvedély egész életében végigkísérte, és ezen keresztül hagyta a művészetnek a természet, a belső érzelmi folyamatok és az élet spiráljának újszerű bemutatása.
A szintén művész kísérője Carl Henning Pedersen, mindkettő kiemelkedően részt vett a művészi kísérleti csoportban CoBrA (Koppenhága, Brüsszel, Amszterdam).
Ebben együttműködtek más releváns művészekkel, köztük a díszlettervezővel és építészszel Aldo van eyck, Christian Dotremont festőművész és Hugo Claus művész.
Az első kiállítás, amelyen Else két naturalista portrével vett részt, a Művészek őszi kiállítása 1936-ban jövőbeni kiállításainak és művészi együttműködésének sarokköve.
Közülük kiemelkedtek A vonal (1934-1939), Aratás (1932-1949), A skandinávok, Internationale Expositie van Experimenttele Kunst y helhesten, A CoBrA dán mozgáselődje.
Az 1950-es években tett utak után Norvégián, Görögországon, Franciaországon, Olaszországon, az Egyesült Államokon, Spanyolországon és még sokan mások, beépítette munkájába a technikát. Ravenna az olasz mozaikok megvalósításában használják.
Így alakította át festményét absztrakt figuratív és töredezett, amelyben az állandó motívumok az égitestek, különösen a Hold voltak.
Erről a csillagról a művész azt mondta, hogy tőle élte át leginkább magával ragadó élményeit.
"... telihold idején felkeltem az ágyból, kimentem olvasni a holdfényt, vagy egyszerűen csak fürödni a fehér fényben, látni a saját árnyékomat éjjel ..." - mondta, amikor leghíresebb művéről beszélt Az ég felé nyúló pontok.
Egy évvel halála előtt, 1974-ben, Else Alfelt megkapta Thorvaldsen-érme a Ra munkájuk elismeréseként Dániából.
Jelenleg Alfelt és társa, Pedersen munkája a Carl-Henning Pedersen és az Else Alfelts Múzeum.
